Valahol most is félnek,
Hangosak a sóhajok.
Sűrűbben hullnak a könnyek,
Romba dőlnek tegnapok.
Mit mondjak én, míg kezem elér?

Úgy, mint egy szörnyű álom,
Néha-néha feldereng
Hogy az, ami mással történt,
Történhet velem s veled.
Nem kell, hogy félj, nincs semmi veszély!
Bármi is elszakít tőled,
Azt senkinek nem hiszem el!

Hogyan tudnék élni nélküled?
Hisz rólad szól az élet!
Nem történhet semmi sem veled,
Míg létezem, és érzek!
Hogyan tudnék élni nélküled?
Hisz összeköt az élet!
És az, ami nélküled lehet, nem kell sosem!

Jobb, ha erről nem beszélünk tán,
Mert annyira őrültség!
Annyi boldog pillanat vár rám karodban még.
Meg kell, hogy értsd:
Bármi is elszakít tőled,
azt senkinek nem hiszem el!

Hogyha egyszer arra ébrednék,
Ránk szakad a föld és az ég,
Ölelj gyorsan át jól!
Tűnjünk el a mából jövőnk felé!

Hogyan tudnék élni nélküled?
Hisz rólad szól az élet!
Nem történhet semmi sem veled,
Míg létezem, és érzek!
Hogyan tudnék élni nélküled?
Hisz összeköt az élet!
Abból ami nélküled lehet én már nem kérek.

Hogyan tudnék élni nélküled?
Hisz összeköt az élet!
És az, ami nélküled lehet, nem kell sosem!